A közelmúltban egyik alkalommal, Szentendre hegyei között túráztunk. A kirándulás célja, a Szentendre-Pismány feletti 557 m magas Nyerges-hegy oldalának megismerése volt, s a hegy oldalában található 431 m magas Asztal-kő nevezetű sziklás gerinc végigjárása, ahol csak részben vezet jelzett turistaút. Ez a jelzett ösvény, a gerincen halad végig, fel egészen a csúcsig, azonban a „járt útról” néhány métert néha igenis érdemes letérnünk az érdekes látnivalók miatt…

Az Asztal-kő nevezetű hegyrész alatt, kisebb 4-6 néhol 10 méter magas andezit tufa sziklafalak rejtőznek. Igen régóta, a helyiek ezt a részt Macska-lyuk néven nevezik, és a térképek is így jelölik. A helyről már Bél Mátyás is ír, 1731-ben megjelent könyvében, s egykori kőbányának nevezi a területet.

A fenti hegygerinccel párhuzamosan futó, helyenként mohával, algával telepedett andezit tufa sziklafal, mintegy 150 méter hosszúságban húzódik, s érdekessége hogy kövein, felismerhetőek az emberi beavatkozás nyomai. Aprólékos, ún. Spiccvésős technika jegyei láthatóak itt a falakon és nagyobb kőlefejtések nyomai. A régészet hivatalos véleménye erről a következő: „középkori kőbányászat folyt ezen a területen”.

Véleményünk azonban ettől eltér, hiszen szemet szúr egy lényeges dolog: nincs a helynek nagy kiterjedésű meddőhányója, sem szekérútja, márpedig ha itt követ bányásztak igen nagy erőkkel egykoron, akkor mindkettőnek kellene lennie… A köveket el kellett valahogy innen szállítani, még ha lovas kocsival, vagy ökrösszekérrel is. Ha pedig nincs a fal alatt meddőhányó, akkor ez megint csak felvet egy érdekes kérdést. Mit bányászhattak itt eleink?

Kőbánya vagy valami más?

Található itt két barlangszerű üreg, amelyek mesterségesen vannak a kőbe belefaragva. Ilyen, az alig 7 méter hosszú Macskalyuk, és feljebb a hegyoldalban lévő 22 méter széles, 5 méter mélyen a hegybe benyúló sziklaeresz: a Szentendre-barlang. Vésésnyomok mindkét üregben szép számmal találhatóak. Vannak kisebbek, nagyobbak, melyeket a durva fejtőszerszámok okoztak. A Macskalyuk, még ha mesterséges is, hivatalosan kisebb barlangnak számít, hiszen hossza meghaladja a két métert. Látható, hogy a mennyezeten végigfutó tektonikus repedés mentén faragták ki a szoba nagyságú üreget. A bejárati rész idővel megsüllyedt és beszakadt, eltorlaszolva néhány nagyobb sziklatömbbel a bejárat jobboldalát. 

Lehet, hogy valamiféle bánya lehetett ez egykoron, s az is elképzelhető hogy nem követ fejtettek itt az ősi bányászok, hanem fémeket. Talán fémek, nemesfémek bányászata folyt itt, s ez meg is magyarázza a meddőhányó hiányát, és azt hogy nincs idevezető út. Ráadásul a Szentendre-barlangnál nem mélyített fejtés látható, hanem az egykori telér mentén munkálás.

A régi Buda, de a Visegrád környéki oklevelek is írnak rézbányászatról, és ezüst, arany kitermelésről. A középkor elején ezek a Visegrád környéki hegyek még gazdagok voltak ezekben a fémekben, és most jön a lényeges dolog: geológiailag ez lehetséges is! Ugyanolyan kőzetanyag van itt is akárcsak a Börzsönyben. Ott pedig tudjuk, hogy található arany a kőzetben.

Felvetődik a kérdés: laktak-e itt korábban emberek? Lehet, hogy fejtési céllal faragták ki ezeket az üregeket, lakható méretűvé, s később, amikor a telér kimerült, akár lakhattak is bennük.

Ám a régészet sem tud erre többet mondani, hiszen ásatás még nem volt itt. Sok félkörívesen vésett járatszerűség indul törmelék alá a falakból. Hogy a sok kőtörmelék, föld hogyan kerülhetett be az áthajló fal aljába, nem tisztázott. Talán szándékosan vannak eltömve itt járatok…

Talán ősi romok?

Tovább haladtunk a sziklafal mentén előre, s nagy félig lefaragott falakat láttunk a felszínen. Derékszögű, megmunkált sziklafalakat, melyek két, három emeleti szinteket is képeznek! Ha itt követ fejtettek őseink, akkor mi a csudának munkálták meg aprólékos véséstechnikával a sziklák felületét? Van több, néhány tonnás kőtömb is, amiket itt hagytak az egykori „kőbányászok”…  

Felmászva a turistaútra, a sziklafal feletti tetőn, sáncolás nyomokat pillantottunk meg a bozótban. Köveket egymásra rakva, falként beépítve szorosan egymás mellé. A sáncszerű-fal körülveszi a gerinc oldalát, s láthatóan körülkerítették egykor a szakadékot, a fal tetejét.  

Utunk tovább kisebb bokrok sűrűjében, s egy tölgyerdőn átvezet, majd felérünk lassan a gerincen Asztal-kőre, majd a Nyerges-hegy csúcsára ahonnan a kilátás egészen páratlan. Rálátásunk nyílik a Dunára, a Szentendrei-szigetre, és teljesen tiszta időben a Gellért-hegy is látszik. A táj gyönyörű, és akkor is érdemes végigsétálni ezen a környéken, ha csak a kilátásban szeretnénk gyönyörködni, vagy csak a történelmi időutazást akarunk megtenni néhány pillanatra az ősi romok között…