Hosszas elméleti kutatások után, végre beigazolódott a Visegrádi-hegységben található két Vulkánikus hasadékbarlang közötti összefüggés. Most már nemcsak a Pilisnek, de azon belül a vulkáni kőzetekből felépülő (részben mesterségesen kialakított) Visegrádi-hegységnek is van önálló barlangrendszere! De hol is?
A Szentendréhez közel lévő 366 méter magasságú Kő-hegy és a 299 méter magas Cseresznye-hegy környéke, nem csak azért kedvelt kirándulóhely a turisták számára, mert kitűnő minőségű tiszta források fakadnak a környékén, hanem mert maga a hely szépsége, és történelmi nevezetességei szó szerint magukért beszélnek. Ilyen egykori emlék, a Kő-hegyen régészetileg ismert Vaskori vármaradvány sáncárkai, amelyek több kilométeren keresztül futnak az erdőben egészen a Cseresznye-hegy kúpjáig. A Vaskorban itt élő Kelták építették sáncokkal, kőfalakkal körül szinte az egész hegyet, sőt, ez az erődítés elfutott egészen egy másik hegyig is.
A geológia mai állása szerint ezen a területen vulkánikusan létrejött hegyekről van szó, amelyek fő kőzetanyaga a sötétebb szürkés színű, andezit és a kicsivel világosabb andezit tufa. A különbség ezek között a kőzetek között annyi, hogy míg az andezit (amely az egykor kihűlő s megszilárdult láva eredménye), igen kemény anyag, úgy a tufa (ami már vízzel keveredett, nem más, mint leülepedett vulkáni hamu), s ez viszonylag puha porló állagú kőzetet takar. A környéken viszont megtalálható a harmadik féle kőzetanyag is, ennek a kettőnek a társulása: az andezit breccsa. Ebben a tufaanyagban, már megkövesedett lávadarabokat, valóságos vulkáni „bombákat” is láthatunk, amelyeket kivetett a hegy magából, és beágyazódtak a könnyebb tufába.
Az egykori vulkánosság, a középső miocén korban kezdődött, s igen gyors folyamatként ment végbe.
A Cseresznye-hegyi hasadék
A Cseresznye-hegy oldalában átlag két méter széles, vagy 50 méter hosszú, helyenként 15-20 méter mély sziklahasadék tátong, a mai nevén: Vasas-szakadék. Nevét állítólag az egykori munkásturistákról nyerte, - állítólag -, azonban a név gyanúsan ráillik kétszeresen is erre a területre, mivel a Kelta Vaskori földváruk pontosan eddig húzódott el az ókorban.
A szakadék létrejötte geológiailag a tektonikus mozgások hatására történt valamikor, azaz mélyebb és hosszabb repedések keletkeztek a kőzetben, amelyek a kéregmozgások hatására egyre inkább elkezdtek távolodni egymástól, majd a hegy szó szerint kettényílt! Itt kétféle hasadékirány figyelhető meg: az egyik a Főhasadék, az ÉK-DNY-i, míg a másik (jelentéktelenebb) az abszolút ÉNY-DK-i irányú törésirányok.
Az így létrejött hasadékba idővel kő-, és földtörmelék hullott fentről, majd kialakult az itteni barlangok rendkívül omladékony, már-már egészen meghökkentő mennyezete.
Ezek a barlangok természetes eredetűnek látszanak, de mivel az egykori Kő-hegyi vár sáncfalai elhúzódtak idáig, így nem kizárt, hogy itt korábban emberek éltek, s menedékre is leltek az akkoriban még jóval tágasabb üregekben.
Ma a szakadék végében nyíló barlang bejárati része igen lapos és meredek lejtésű: sok víz által bemosott kődarab, föld és faág bizonyítja azt, hogy manapság is csak egyre jobban töltődik fel az üreg.
Az emberek egykori nyomaira utal az a Vasas-szakadék falain talált néhány vésésnyom, amely lehet ősi kézjel, írásforma, vagy éppen valamikori díszítőeleme egy régebben fennálló s teljesen lerombolt ősi várnak, erődítménynek, vagy éppen egy egész városnak…
Akad itt egyenlőszárú-keresztforma és liliomszerű ábrázolás is, és feltűnik a jelenlegi járószint oldalfalán maga a rovásjellegű írás. Fenn a szakadék tetejénél, ahol a két falrész majdnem összeér, (az árok közepén) hatalmas faragott oszloptöredék van a vulkáni tufába beledőlve és bele cementálódva. A szakadék bejárata után közvetlen a jobb oldalfalban szépen megfigyelhető két hatalmas falba cementált, csiszolt felületű kőtömb, amelyek közül az egyikbe turisták véstek egy kisebb feliratot korábban. Mégis a kőtömb ugyancsak valami régi hatalmas épületrom egy töredéke lehet.
Régészeti ásatás itt a szakadékban tudomásunk szerint mindeddig nem történt, ám az általunk fellelt bizonyítékok erre felhívják a figyelmet.
A környék barlangjainak ismertetése
A Vasas-szakadék, átlagosan 15-20 m mélységet elérő hasadékbarlangjai közül eddig 4 ismert. Az első a szakadék végében nyíló Petőfi-barlang, amelynek a hosszúsága mintegy 65 méter. Egy magasabb, a vége felé elkeskenyedő főjáratból áll, végében pedig 3,5 m mély akna vezet le egy kisebb hosszúkás fülkébe. Innen azonban még vagy hat méterrel lejjebb is juthatnak a bátrabb és keskenyebb emberek, a rendkívül
szűkös Bika-aknában, amely nem véletlenül nyerte el a nevét egykori felfedezőitől… (Ez a rész még 1990-ben lett megtisztítva a törmeléktől). Ez egy keskeny, alig 30 centi széles hasadék, amelynek végül nincs alja, hiszen fokozatosan egyre jobban beszűkül… Kijönni elég nehéz belőle, eltart néhány percig, és bizony nem kevés kitartás kell hozzá!
A második objektum, már a hegyoldalban kicsit fentebb nyíló Kétlyukú Lámpás-barlang, s ez a 2-es számot viseli. Közel 30 méter összhosszúságú barlang ez, viszont ennek átlagosan szűkebb keresztmetszetű járatrendszere van a másiknál.
A harmadik objektum az 50 méter körüli Hideglyuk-barlang, (3-as számú, valamint az utolsó hasadék üreg, amely a szakadéktól meglehetősen távol van visszafelé és a S barlangjelzés mentén található. Ez az 1989-ben kb. 20 m hosszan 15 m mélységig feltárt MÁFI-barlang. Az akkori Magyar Állami Földtani Intézet barlangkutató csoportjának nevét viselő igen szűkös, mélyre nyúló üreg, amely jelenleg nem járható, mivel bejárati nyílása beomlott.
Szinte gyerekkorom óta ismerem és kedvelem ezt a területet, ha tehettem akkoriban ide igen sokszor túráztam barátaimmal. Egészen fiatalon 13-14 évesen jártunk már ezekben a nem veszélytelen barlangokban.
A Vasas-szakadék barlangjait mai szemmel megnézve, különböző barlangi és felszíni méréseket végeztünk az adatok kiértékelése után megállapítottuk, amelyre már korábban is gyanakodtunk, hogy ezek a barlangok összefüggést sejtetnek egymással, legalábbis a huzat-, és klímamegfigyelések is ezt igazolták korábban.
A korábban mintegy 50 m hosszú Hideglyukban sokkal hidegebb a levegő, mint a többi üregben, s így tavasz folyamán, a falain látható szép vastag jégkiválások, és az alján lévő közel félméternyi hó is egészen Április végéig megmarad. Nem véletlen nevezték el valamikor Hideglyuknak, hiszen itt a tél az uralkodó.
A bejárati 5 m mély aknanyíláson átbújva, majd leereszkedve, tágas két méter széles folyosóba jutunk. Ezután egyenesen szűkebb rész következik, amelyet fentről meg is kerülhetünk némi sziklamászással. Az ezután következő rész szép, 5-6 m magas hasadékfolyosó, amelynek tetejébe felkapaszkodhatunk, s ez a barlang leglátványosabb része. Nedvesebb időben a mennyezeten lévő vízcseppecskék szép ezüstös
fénnyel csillognak!
A Hideglyuktól körülbelül 10 m-rel fentebb nyíló Kétlyukú Lámpás-barlang pedig szokatlanul meleg levegőjű barlangként volt ismert ez idáig. Télen egészen kellemes volt leereszkedni az aljára, a Hideglyuk zord hidege után, hiszen kellemesen meleg 9-10 Celsius fokos hőmérséklet uralkodott lenn.
A Két lyuk, ahogyan neve is sejteti, kettős nyílású, igen szűkös lejáratú barlang! Jobb oldali tágasabb keresztmetszetű ikernyílásán feljutni igen nehéz, még kötéllel is.
Az összekötés
- április 6-án teljesen váratlanul a 35 m hosszan ismert Kétlyukú lámpás-barlang 5 méter mély aknájába kötélen leereszkedve, lenn az alsó sarokban lévő kő és földtörmelék közül, halvány világosság szűrődött át, így ezt a részt jobban megvizsgáltuk.
A kő és poros törmelék elhordása után, leláthattunk a másik
barlang tágas folyosójába, így felfokozott izgalommal ástuk, bővítettük lefelé a nyílást. A kövek közül előtörő friss légáramlás azonban a továbbkutatásra sarkallt minket.
Nemsokára átereszkedhettünk (Papp Árpád, Benyák Attila és Vaskó Ferenc), a szilárdan álló kövek között a lenti barlang tágas folyosójába, amelyben a Hideg-lyuk járatára ismertünk. Sikerült összekötnünk, azaz átjárhatóvá tennünk két hasadékbarlangot, s ezzel elértük azt, hogy egyelőre 80 méter hosszú kb. 15 m mély barlangrendszer lett belőle, ami azért is nagy szó, mert a Visegrádi-hegységben ez idáig nem volt ismeretes ekkora és úgy egyáltalán vulkánikus barlangrendszer! Mivel ez nem karsztos barlang, így sokkal kisebbek is a lehetőségek az üreghálózat továbbkutatására, de a Petőfi-barlanggal való összekötését mindenképpen érdemes lenne a későbbiekben megpróbálni, hiszen ha azzal sikerülne még összekötni, akkor már „hármas” -barlangrendszerről beszélhetnénk, és hossza úgy elérné akár a 150 méteres összhosszúságot!
Sajnos a másik barlang felőli hasadékfolyosó részt egy nagyobb kőomlás zárja le, így ami a további feltáró munkát illeti, a fennálló omlásveszély miatt igen kérdéses. Noha az omladék nem tűnik hosszúnak a két barlang között (alig másfél méter csupán), az elvégzett műszeres mérések alapján kijelenthető, hogy szintben mindkét végponton, több méter lefelé ásással lehetne csak az összekötést megvalósítani. A Petőfi-barlang eltömődött vége ugyanis bő 2-3 méterrel lejjebb van, mint a Kétlyukú Lámpás-barlang járószintje. Ez nehezíti részben a további munkát, másrészt pedig a fennálló nagyobb kőtömbök labilissá váló helyzete a mennyezeten.
Feltehető továbbá az is, hogy a már meglévő kisebb keresztmetszetű oldalhasadékok a hegy belsejében összefüggenek, viszont ezek kutatása ugyancsak felvet néhány problémát. A felszínről egykor behullott törmelék igen sok ezekben a járatokban, így ezek a járatok, lefelé ha tágulnak is, nem könnyű belőlük a kőanyag, földtörmelék kiszedése.
A barlangok megtekintéséről
A Vasas-szakadék feledhetetlen látnivalókkal örvendeztet meg nem csak a felszínen, de a hegy mélyében is. A barlang állatvilágához hozzátartoznak a denevérek is, amelyek elvétve ugyan, de a rejtettebb zugokban megtalálhatók, csakúgy, mint a szúnyog-, és lepkefélék, a különböző barlangi klímát és homályt kedvelő bogarak.
Ha ezek után kedvünk támad esetleg a környéken túrázni, akkor azért azt ne feledjük: ezek a barlangok egy kicsit veszélyesek, omladékonyságuk miatt, így nem elegendő csak a kalandvágy, hanem fokozott figyelem is szükséges, no meg némi felkészülés. Alapvető felszerelésről persze mindenképpen gondoskodni kell, (lámpa, kötél, sisak) vagy pedig egy szakvezetőről, aki a helyet azért nálunk jobban ismeri. Egy ajtóval le nem zárt barlangrendszer esetében az óvatosság már fokozottabb figyelmet igényel…
